Húsvéti vers az 1950–es évekből

Gecsemáné kertben, hol a Jézus sírja,

Föltámadt a Krisztus, mint a szent könyv írja.

Tolong a nép bizalmatlanul, nem hiszi a csodát,

Hogy Jézus, Isten fia legyőzte a halált.

 

Zúg a tömeg bosszankodva, átkozza Pilátust,

Kegyetlen vagy meg kell halnod, mert megölted Krisztust.

De a csodatevő Isten, ki trónol odafenn,

Nem engedi, hogy az igaz elporladjon idelenn.

 

Kegyes keresztények ma is csak higgyetek,

Feltámadt ő, most is ünnepel veletek.

Hinti szent igéjét, vigasszal jár elénk,

Bánatos szívünkbe öröm sugall belé.

 

Kik hát csüggedeztek, nézzetek az égre,

Nem lesz ez így mindig, eljő egyszer végre.

Bételik a népnek féltő reménysége,

Meglesz a szeretet ,a testvéri béke.

 

Kedves magyar népek, kik most ünnepeltek,

Kérjétek az Istent, megsegít titeket.

Bízzatok hát benne, elküldi a fiát,

Hogy boldogan töltsétek Húsvét másodnapját.

Lejegyezte:Mihalik Gáborné Nagy Éva