A település
Szuhogy régi Árpádkori település, a legrégebbi adat 1229 – ből való. Az 1332. évi pápai tizedlajstrom már egyházát, templomát, papját is említi, a község nevét pedig Zemhed, Semhod, Zemehad alakban tartották fenn.
A XIV. századtól kezdve több család, személy birtokában volt a község.
Elbeszélések alapján tudhatjuk, hogy az akkor még Gömör dombvidéknek nevezett helyen épült fel Cserbakő vára, amely a szendrői vár nyugat felőli őrhelye volt. A vár építői voltak a falu lakói, akik munkájuk befejeztével a vártól körülbelül egy kilométernyire telepedtek le. Ezen lakosság jelentős része ruszin, illetve rutén eredetű volt.
A község benépesítése a török hódoltság idején kezdődött. A jobbágyok a Szendrőben állomásozó török csapatok elől menekültek erre a helyre uraikkal együtt. Eger bevétele után a község török kézre került, kényszerítették behódolni Vész Buliok basának.
A terület a XVII. században – kisebb kihagyásokkal – Herencsényi-birtok lett, 1648 – ig.
A XVIII. század elején a szendrői vár ura Gvadányi Sándor birtokolta a falut. A véget nem érő pereskedések eredményeként, az Okolicsányiak lettek a falu földesurai. Később jelentős osztódás következett be. A falu időközben protestánssá vált, önálló egyháza már a XVI. század végén felállt. Később erős ellenreformáció indult itt is.
Birtokosok a XIX. században: Szalay-, Bárczay-, Kieszling és Cserny – család.
Az első világháború huszonöt hősi halottat követelt a falutól. A gazdasági válság tulajdonvesztést, elszegényedést hozott a parasztoknak, munkanélküliséget a bányászoknak. Ennek következménye lett, hogy sokan kivándoroltak. A harmincas évek végétől némi emelkedés volt tapasztalható a lakosság lélekszámát illetően. Mindenki megpróbált emberi körülményeket teremteni magának.
A második világháború hatása is érződött. A háborút a légitámadások, Miskolc bombázása hozta érezhető közelségbe. Ebben a háborúban húsz embert veszített el a falu.
A végig edelényi járáshoz tartozó község 1951 – ig Rudabányához kapcsolódott a közigazgatás szempontjából, 1951 – től 1969 – ig önálló volt, ezután 1990 – ig közös tanácsúvá vált Szendrővel.
Ebben az időszakban jelentős változásokat hoztak az építkezések. Az új iskola építését 1948 – ban kezdték. 1950 – ben megépítették az új országutat, 1985 – 90 – re beépítették az új út mindkét oldalát. Itt kapott helyet a Tanácsháza, a Kultúrház, a könyvtár, az óvoda, és a posta.
A község lakosságának száma az 1970 – es évekig folyamatosan emelkedett, aminek fő oka a jó munkalehetőségekben rejlett. Az azóta is tartó csökkenés oka először az urbanizáltabb területekre történő elvándorlás, majd a munkalehetőségek beszűkülése (pl.:  a bányák bezárása) miatti elköltözés.
A lakosság létszámának csökkenése ellenére 1990-től 2003-ig folyamatos fejlesztések történtek: vízvezeték, szennyvíz csatorna kiépítése, gázberuházás, gyógyszertár és önálló körzeti orvosi rendelő létrehozása, a kábel TV kiépítése, a telefonhálózat bővítése, valamint egy veszélyes hulladék lerakó telep létesítése a község határában.
Szuhogy az Edelényi járáshoz tartozik. A településen az Önkormányzat az egyetlen foglalkoztató, illetve a szuhogyi Martinkó András Általános Iskola, a Szuhogyi Nyitnikék Napközi Otthonos Óvoda. A nyolc osztállyal működő iskola alsó és felső tagozata fogadja a településen élő gyermekeket.
Az Önkormányzat csupán állami támogatásból működteti a települést, biztosítja a minimális ellátást az itt élők számára.

Az állandó bejelentett lakosság létszáma 2014. január 1-jén 1173 fő volt.