Meghívó Szuhogy Csorbakő vára – múltidéző településtörténeti közösségi program >>

Isten éltessen minden édesanyát ,nagymamát és leendő anyukát!

Húsvéti vers az 1950–es évekből

Gecsemáné kertben, hol a Jézus sírja,

Föltámadt a Krisztus, mint a szent könyv írja.

Tolong a nép bizalmatlanul, nem hiszi a csodát,

Hogy Jézus, Isten fia legyőzte a halált.

Zúg a tömeg bosszankodva, átkozza Pilátust,

Kegyetlen vagy meg kell halnod, mert megölted Krisztust.

De a csodatevő Isten, ki trónol odafenn,

Nem engedi, hogy az igaz elporladjon idelenn.

Kegyes keresztények ma is csak higgyetek,

Feltámadt ő, most is ünnepel veletek.

Hinti szent igéjét, vigasszal jár elénk,

Bánatos szívünkbe öröm sugall belé.

Kik hát csüggedeztek, nézzetek az égre,

Nem lesz ez így mindig, eljő egyszer végre.

Bételik a népnek féltő reménysége,

Meglesz a szeretet ,a testvéri béke.

Kedves magyar népek, kik most ünnepeltek,

Kérjétek az Istent, megsegít titeket.

Bízzatok hát benne, elküldi a fiát,

Hogy boldogan töltsétek Húsvét másodnapját.

Lejegyezte:Mihalik Gáborné Nagy Éva

Dsida Jenő:

Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad.

Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

– itt e földön senki sem szerethet jobban! –

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

RÉGI SZUHOGYI LOCSOLÓVERSEK

1.

Gyászol a Golgota, sötét az ég alja,
Az ártatlan Jézus megfeszítve, halva,
De harmadnapon megnyílt a sír szája,
Kilépett belőle az Életnek Királya.
Ezzel megmutatá, hogy lesz feltámadás,
Lesz a síron túl is örök boldogulás.

2.

Hasad a szép hajnal, mutatja sugarát,
Szép szívvel és szájjal dicsérjük az Atyát.
Az Atya Istennek imádandó fiát,
Hogy el hagyta érni húsvét másodnapját!

Hogy minek jöttem én azt is megmondom,
Öntözködni jöttem, ápertén kimondom.
Engemet Öntöző Ápolónak hívnak,
Vizemből a lányok friss illatot szívnak.

Adja hát ki lányát, kérem szeretettel,
Hagy öntsem meg haját egy kis szagosvízzel!

3.

Örvendjetek immár, itt a szép Kikelet!
Tova űzte már a zordon, fagyos telet,
És hozott magával napsugárt, virágot,
Egy szép ünnepet, mely mindörökre áldott.

Ez az ünnep oszlat bút, gyászt és bánatot,
Mert az Úr sírjából immár feltámadott.
Ne féljen hát senki, bár e rideg halál
Pályájának végén mindannyiunkra vár.

Halljátok immár e húsvéti szózatot:
Az Úr a sírjából íme feltámadott.
Szokás van ilyenkor – locsolkodás módja,
S gazduram kertjében kinyílt egy szép rózsa,
Hogy ne hervadozzon és hogy szépen nőjön,
Tessék megengedni, s én őt megöntözöm.

4.

Gyászt öltött magára az egész természet,
Midőn Üdvözítőnk keresztfán szenvedett.
Hű tanítványai zokogva siratták,
Mint a jó gyerek a saját édesapját.

De, hogy három napra hasadt fel a hajnal,
Örvendező hírt hoz a Mennybéli Angyal:
Holtak közt az élőt mindek keresitek?
Feltámadott Jézus, él az örökélet.

És bízzunk Istenben, Mennyei Atyánkban,
Hoz még szebb húsvétot szeretett hazánkra!

Szokás lett ilyenkor ország-világ szerte,
Ha van, szép virágot locsolni a kertben.
Gazduram kertjében kinyílt egy szép rózsa,
Meglocsolnám, ha kifogása nem volna.

5.

Én kis kertész legény vagyok,
Öntözködni járogatok.
Azt álmodtam az éjszaka,
Itt is van egy szép rózsafa.

Megkérem az édesapját,
Még jobban az édesanyját:
Hagyja megöntözni
Kökényszemű lányát!